A Tisza-tó, a környező természetvédelmi területek és a Hortobágy csodálatos madárvilággal várja a természetfotósokat és a madárfényképezés megszállottait. A tisza-tavi madárrezervátumban és környékén számos faj rendszeresen megfigyelhető, mint pédául a kis és nagy kócsag, szürke gém, bakcsó, üstökös gém, kanalas gém, törpe gém, vörös gém, a barna kánya, a rétihéja, a kerecsensólyom, a jégmadár és a kormorán. Rendszeres lakója a nádasoknak a barkós cinege, a nádi sármány, a kis vízicsibe, a guvat, és rendszeres fészkelő a fekete gólya, amely az elhagyatottabb területeket kedveli. Ritkán elénk kerülhet a batla, a kormos szerkő, a fattyúszerkő, és a mocsárvilág fejedelmi ragadozója, a réti sas. A Hortobágy európai viszonylatban is egyedülálló pusztáin költ a túzok, a legnagyobb európai madár, amelyet rendkívül nehéz megfigyelni és költési időszakban tilos megközelíteni.

A Tisza-tavi madárrezervátum bejárására elektromotoros csónakot biztosítunk, amelyet egyénileg, vagy szakértő madárfotós vezetővel vehetnek igénybe. (Június elejéig a belépés teljesen tiltott a költési időszak miatt.) A Hortobágyi Nemzeti Park pusztái egyénileg is látogathatók, de a különleges madarak (például túzok, sasok) megfigyelését tapasztalt vezetővel segítjük.

Túravezetőink jól ismerik a nemzeti park előírásait, és tudják, mit, mikor, hol érdemes megfigyelni. Némi szerencsével egy jól képzett túravezető kivételes fotózsákmányokhoz is hozzásegítheti vendégeinket.
A Tisza-tó teljes területén időszakosan vízállásos részek, mocsaras területek, morotvák, kubikgödrök, bozótosok, erdővel borított szárazulatok találhatók. Ezen élőhelyek közül is kiemelkedik a tiszafüredi madárrezervátum, aminek egyik legjelentősebb részét az a vegyes gémtelep jelenti, amely puhafás ligeterdőben alakult ki. Itt a sok helyütt látható, este "kvak-kvak" hangját gyakran hallató bakcsó, a hófehér kis kócsag, a gyakorta látható sikeres halász szürkegém, a színpompás üstökösgém fészkel, de költ még kanalasgém.
Soha ne feledjük, hogy költési időszakban a madarak költőhelyének zavarása tilos!
A tározó területén a fákon kárókatonák, míg a nádasokban kis kárókatona, főként hangja alapján beazonosítható bölömbika, az apró törpegém (vagy pocgém), és a valaha kipusztulás szélére sordródott nagykócsag és vörösgém költenek. Néha láthatjuk ritka íbiszfélénket, a fokozottan védett batlát. A tározó vizén helyenként jelentős mértékben összetorlódik az uszadék, melyen dankasirály költőkolónia alakulhat ki, de rendszeresen csatlakoznak hozzájuk a gyorsröptű, fekete fejtetős küszvágó csérek is. Néha a sötétszínű kormos szerkőt, és a szürkés, fekete fejsávú fattyúszerkőt is láthatjuk a tó fölött.
A nádasokban gazdag madárfauna fészkel. Itt költ a főként hangjukról felismerhető nádi énekesek közül a monoton énekű, valóban tücsökhangra emlékeztető hangú nádi tücsökmadár. Szintén a nádasok lakója a szemöldöksávjáról felismerhető foltos nádiposzáta, a hangja alapján észrevehető cserregő nádiposzáta és énekes nádiposzáta. Sokszor a nádszálak tetejére is kiül a jellegzetes, vízpartot járó ember fülének nélkülözhetetlen "kri-kri-kri-kra-kra-kra" hangú nádirigó. Viszonylag gyakran láthatunk "zizegő" barkóscinegéket, valamint nádi sármányt.
A nádasok fészkelő ragadozómadara a barna rétihéja, mely vízimadarak fiókáival, valamint a környező nyílt területeken, legelőkön, szántóföldeken fogott rágcsálókkal táplálkozik. Rejtett életmódja miatt ritkán kerül szem elé a kis vízicsibe és a guvat, melyek a sűrű nádasok lakói, de vízparti ember könnyen felismeri hangjukat. A szárcsa és vízityúk azonban bizonyosan szemünk elé fog kerülni, szinte mindenhol láthatjuk, ha a tározón csónakkal közlekedünk.
A nyári lúd a nyugodt, nem háborgatott nádasokban fészkel, fiókáit a csendes, nyugodt, nyílt vizű részekre vezeti, de folyamatosan a biztonságot nyújtó nádasok közelében marad.
A szárazulatokon megmaradt facsoportokban fészkel a héja, valamint számos énekesmadárfaj mellett a nagy fakopáncs, kis fakopáncs, örvös galamb is. Rendszeresen hallható a kakukk és a "csilp-csalp" hangjáról felismerhető apró csilpcsalp füzike. A bokrosok jellegzetes fészkelője a monoton "zsib-zsib" hangjáról felismerhető berki tücsökmadár. További énekes fajok lehetnek az ártéri erdőzetben és a szélét övező bokrosokban a fülemüle, karvalyposzáta, barátka, feketerigó, sárgarigó. A partok fűzfaligeteiben fészkel a halvány geze, az öreg fák odvaiban zöld küllő és seregély költ. A fűzfák víz fölé hajló ágaira építi jellegzetes fészkét a függőcinege.
A térség különös értéke a fekete gólya, ami a háborítatlan, öreg fákkal tarkított erdőrészek fészkelője. Meglehetősen rejtett életmódot él, fészkét terebélyes, öreg fák oldalra kinyúló vastag ágainak villájába, vagy fatörzs elágazásába rakja.
Védendő ritkasága a tájnak a réti sas. A Tisza menti idősebb állományú, nyugodt erdőkben fészkel ez az egyik legnagyobb termetű, fokozottan védett ragadozómadarunk. Hatalmas gallyfészkeit a magas, vastag fákra rakja, a tojó gyakran már tél végén kotlani kezd egy vagy két tojásán. A réti sas meglehetősen érzékeny a zavarásra, így ha a költési időszakban fakitermelés zajlik, vagy óvatlan kirándulócsoport jár a fészek közelében, könnyen elhagyhatja fészekalját. A téli időszakban az áttelelő réti sasok rendszeresen a Tisza folyó be nem fagyott szakaszain gyülekező récékre vadásznak.
A nyíltvizet récék sokasága és szárcsák lepik el. A felületes szemlélő "vadkacsa" elnevezését az igényes turista legalább megpróbálja megkülönböztetni, hiszen e sokféle récefaj jó elkülönítése könnyen lehetséges. Néha a fokozottan védett cigányrécével is találkozhatunk, és főleg vonulási időben kontyosrécék is előfordulnak.